A Magyar Közgazdasági Társaság „20 éve az Európai Unióban és a jövő” címmel számos – szakmai partnerszervezettel együttműködve – szakterületenként tekinti át hazánk két évtizedes uniós tagságának tapasztalatait, eredményeit. A következő napokban-hetekben hat rövid elemzésben foglaljuk össze az egy éven át tartó konferenciasorozat eddigi tanulságait, eredményeit.
Számos ország közelmúltbeli esete azt mutatja, hogy a feldolgozóipari foglalkoztatás növelése ahhoz hasonló, mint amikor egy gyorsan távolodó célpontot üldöznénk. Az automatizálás és a képzettséget igénylő technológiák jelentősen valószínűtlenné tették, hogy a feldolgozóipar olyan munkaerő-felszívó hatással bírjon, mint amilyennel egykor rendelkezett. Ez azt jelenti, hogy a jövő „jó munkahelyeit” a szolgáltatóiparban kell megteremteni.
A 2022-es háborús és inflációs válság után nem egészen 2 évvel tulajdonképpen adottak a feltételek ahhoz, hogy a magyar építőipar és azon belül a lakásépítések lendületet kapjanak. Mégsem ez történik, az ágazati szereplők és szakértők szerint 2024-ban és még 2025-ben is kevesebb lakás készül el Magyarországon, mint 2023-ban, pedig az sem volt már egy jó év. Kicsit több mint egy évnyi válságtünet tehát bő 3 éves szakadékot hagy maga után. A gyors lassulás, lassú gyorsulás problémája ismert jelenség az autópálya-üzemeltetésben, a következménye bosszantó torlódás.
A Magyar Közgazdasági Társaság „20 éve az Európai Unióban és a jövő” címmel számos – szakmai partnerszervezettel együttműködve – szakterületenként tekinti át hazánk két évtizedes uniós tagságának tapasztalatait, eredményeit. A következő napokban-hetekben hat rövid elemzésben foglaljuk össze az egy éven át tartó konferenciasorozat eddigi tanulságait, eredményeit.
Szögezzük le a már sokszor leszögezett tényt: a háború rossz. Nem szükséges rossz, egyszerűen morálisan nem indokolható, punktum.
Nem sok olyan bizonyosság volt a rendszerváltozás óta a magyarok fejében, mint az, hogy fejlettebbek vagyunk Romániánál. Mostanra azonban már ez is megdőlt. Az egy főre jutó GDP-ben leelőztek, a fogyasztásban pedig már messze előttünk járnak.
Két éven át tartó tárgyalások után az Európai Parlament és a Tanács is elfogadta az új Épületenergetikai Irányelvet. Nem véletlen, hogy a Zöld megállapodást szolgáló Fit for 55 jogszabálycsomag utolsó elemére ilyen sokat kellett várni. Az irányelv ambiciózus célt tűzött ki: a 2050-re széndioxid-kibocsátás mentes épületállomány elérését. A csomag, két másik elemével – az energiahatékonyság növelését és a megújuló energiafelhasználás terjedését előíró irányelvekkel – kiegészülve óriási energetikai fejlesztést vár el az épületszektorban. Most a tagállamokon a sor, hogy az irányelvet átültessék, amire ugyan két évük van, de a nagyratörő célok miatt a megvalósítást már holnap el kell kezdeni. Ezen múlik, hogy a felújítási stratégiában foglalt célok valósággá váljanak: vagyis, hogy a következő két és fél évtizedben az épületfelújítások száma és mélysége (alapossága) egyaránt többszörösére növekedjen - derül ki a Magyar Energiahatékonysági Intézet témában végzett kutatásából.
Miközben az OPEC+ immár a többedik kitermelés-korlátozást jelenti be azzal a nem titkolt szándékkal, hogy minél magasabb szinten adjon támaszt a kőolaj nemzetközi árának, az Egyesült Államok kőolajkitermelés-volumene új csúcsokat elérve cáfolt rá a növekedés jelentős lassulásáról szóló tavalyi előrejelzésekre.
Teljes kudarcnak bizonyult eddig Európában (is) az az elképzelés, hogy a villanyautók elterjesztésével csökkentik a közlekedés széndioxid-kibocsátását. Ezt világosan mutatják a személygépkocsik számának alakulására vonatkozó statisztikák.
Annak ellenére, hogy folyamatosan azt mondják nekünk, hogy a nap- és a szélenergia a villamos energia legolcsóbb formája, a kormányoknak világszerte 1,8 ezer milliárd dollárt kellett költeniük tavaly a zöld átmenetre. „A szél és a napenergia már most is jelentősen olcsóbb, mint a szén és az olaj” – egyszerűen így igazolja Joe Biden amerikai elnök a zöld támogatásokra fordított több száz milliárd dollárt. Valójában az az érvelés, hogy a szél- és napenergia a legolcsóbb, a zöld lobbisták, aktivisták és politikusok által világszerte használt kifejezés. Sajnos, ahogy az 1,8 ezer milliárd dolláros árcédula is mutatja, ez az állítás erősen megtévesztő.
Ahelyett, hogy vakon bíznánk a történelmi változások természetéről szóló elegáns, de leegyszerűsítő elméletekben, sürgősen arra kell összpontosítanunk, hogy a diszruptív (teremtve romboló) innováció következő hulláma milyen hatással lehet a társadalmi, demokratikus és polgári intézményeinkre. Ha ezt a technológiai vállalkozókra bízzuk, akkor az azzal a kockázattal jár, hogy több rombolást – és kevesebb teremtést – fogunk előidézni, mint amire eredetileg számítottunk.
A Magyar Közgazdasági Társaság „20 éve az Európai Unióban és a jövő” címmel számos – szakmai partnerszervezettel együttműködve – szakterületenként tekinti át hazánk két évtizedes uniós tagságának tapasztalatait, eredményeit. A következő napokban-hetekben hat rövid elemzésben foglaljuk össze az egy éven át tartó konferenciasorozat eddigi tanulságait, eredményeit.
A munkatermelékenység növekedése az Egyesült Államokban az elmúlt 20 évben több mint kétszeresen haladta meg az euróövezet mutatóját. Mario Draghi hamarosan megjelenő jelentése a versenyt akadályozó tényezők felszámolását fogja javasolni, ami fokozná a nyomást a cégekre, hogy innovációkat valósítsanak meg, de Európának nagyon nagy szüksége van ennél újabb ötletekre is, ha azt akarja, hogy termelékenysége növekedjen.
Összességében sikeres és eredményes kampányt zárt a lakásbiztosítási szektor, amely minden piaci szereplőt „valamekkora” elégedettséggel tölthet el. Az elégedettség indokai mögött furcsa mód egyaránt meghúzódnak az elért és az el nem ért eredmények, de legfőképp a jövőbe vetett bizalom. A kampány tapasztalataiból kiindulva látható, hogy az edukációs és üzleti folyamatok további és jelentős fejlesztése szükséges ahhoz, hogy a kormányzati szándéknak megfelelően, a jövőben egyre jobb hatásfokkal valósulhasson meg a lakásbiztosítási piac fejlődése. A kampány tapasztalatait és a piaci szereplők jövőre vonatkozó javaslatait a Biztosítási Elemző Központ (BEK) gyűjtötte össze.
A Magyar Közgazdasági Társaság „20 éve az Európai Unióban és a jövő” címmel számos – szakmai partnerszervezettel együttműködve – szakterületenként tekinti át hazánk két évtizedes uniós tagságának tapasztalatait, eredményeit. A következő napokban-hetekben hat rövid elemzésben foglaljuk össze az egy éven át tartó konferenciasorozat eddigi tanulságait, eredményeit. Ezúttal Heil Péter, az Európai Parlament fejlesztéspolitikai szakértője, a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség korábbi elnökhelyettese, a Magyar Közgazdasági Társaság Fejlesztéspolitikai Szakosztályának alelnöke mutatja be az uniós bővítés és az ahhoz szükséges intézményi reform kihívásait.
Meg tudja-e Európa erősíteni kollektív védelmét és biztonságát egy független, szorosan koordinált védelmi iparpolitika létrehozásával, hogy alkalmazkodni tudjon Donald Trump esetleges novemberi győzelméhez? Három okunk is van arra, hogy szkeptikusak legyünk e kérdésben legalábbis a közeljövőre vonatkozóan.
Április 5-én reggel a MEKH közzétette a honlapján a „Betáplálási irányú csatlakozásokról szóló adatbázist”, amely transzparenssé teszi, hogy a 0,5 MW feletti kategóriában kik és hol működtetnek nap- és szélerőművet Magyarországon, illetve – ami talán most még fontosabb – hol és kinél vannak a már csatlakozási engedéllyel rendelkező kapacitások. Ez számos fontos információt tartalmaz az energetikai szektor és az ipari fogyasztók számára is, mivel nagyságrendileg növeli a transzparenciát a naperőművi piacon, és megkönnyíti a szereplők egymásra találását. Ennek kontextusáról és hatásairól szól jelen gyorselemzésünk.
Németország folyamatos gazdasági gyengesége arra utal, hogy az Európai Unió hosszan tartó problémái valószínűleg nem fognak egyhamar véget érni. Mivel azonban a gazdasági növekedés terén az olyan hagyományosan rosszul teljesítő tagországok, mint Olaszország és Franciaország, a fellendülés jeleit mutatják, a közép- és kelet-európai tagállamok pedig jól teljesítenek, az EU gazdasági kilátásai még jobbra fordulhatnak.
Időről időre szigorodnak az előírások, amelyek alapján a vállalatoknak számot kell adniuk a működésük fenntarthatóságáról környezeti, társadalmi, vállalatirányítási szempontból. Az igazgatótanácsi ülések utolsó napirendi pontja, „az ESG-ügy” fokozatosan az elsődleges szempontok közé emelkedik. Aki arra számít, hogy az ESG-beszámolók készítése még éveken át halogatható, a közölt adatok kozmetikázhatók, az hibásan gondolkodik.
Talán bennem van a hiba, de Suppan Gergely megnyugtatónak szánt írása („Nincs gazdasági modellváltás, csak finomhangolás”) nem oszlatta el az ország jövőjével kapcsolatos aggodalmaimat. A Portfolio oldalán megjelent cikkében a helyettes államtitkár ugyanis azt bizonygatja, hogy a kormány változatlanul a beruházás- és exportvezérelt növekedés mellett kötelezi el magát. Miközben felzárkózásunkat a közoktatás korszerűsítése segíthetné elő: a képzés középpontjába a vállalkozószellem fejlesztésének kell kerülnie.
Megjelent idehaza Carl Menger A közgazdaságtan alapelvei című 1871-es klasszikus műve. Tolle, lege!
Nemrég írtam a Solventumról, levált az MMM-ről és áprilisban a tőzsdére ment. Minden MMM részvényes a 4 részvénye...
A GDP idén 2,4 százalékkal nőhet, jövőre akár a 3 százalékot is meghaladhatja az ütem, de az idei évet nem ússzuk... 
Társadalmi egyeztetésen a "Fókuszterületi innovációs projektek támogatása" című pályázat.
Az Európai Unió Bírósága arról döntött (C-746/22), hogy nem felel meg az Európai Unió joggyakorlatának az a magyar... 
Az építészetnek óriási szerepe van a fenntartható jövő alakításában. Erre számos példát láthatunk a legnagyobb...
Egyebek mellett erről szólt a Hype legújabb adása.
Tardos Gergelyt, az OTP Bank elemzési központjának igazgatóját kérdeztük.
Simák Pál a Portfolio Checklistnek nyilatkozott a Hitelezés 2024 konferencián.
